Könyv jelent meg a szentgotthárdi csatafutás tizenöt évéről

– Mikor és hogyan jutott az eszébe, hogy könyvet kellene írni a csatafutásról?

– Már a tizenötödik csatafutás előtt arra gondoltam, hogy ez egy szép jubileum, amely megemlékezésre érdemes. Azon morfondíroztam, hogyan jobb: erre a jubileumi alkalomra írni egy könyvet, de akkor nincs benne a 15-ik, vagy a 16-ra elkészíteni, és akkor benne van mind a 15 csatafutás. Végül az utóbbi mellett döntöttem, döntöttünk.

– Hogyan történt az anyaggyűjtés, és mennyire volt nehéz?

– Szerencsére az első 10 évben – amikor én voltam a főszervező –, minden csatafutásról részletes beszámolót küldtem a Vas Népének, és más médiumnak is, ezek voltak tárolva. A gyűjtemény jó alap volt a szöveges részhez. Rengeteg egyéb anyagot, fotót is lementettem, tároltam CD-ken, ezeket is mind átnéztem. A 11-15. csatafutások tudósításait a Vas Népe honlapjáról szedtem le, de nem szó szerint építettem be. Magam is sok fotót készítettem, de másoktól is kértem fényképeket, így több ezer képből választottam ki a legjobbakat. Ügyeltem arra, mindenről legyen fotó, természetesen főleg a futókról, de emellett a nézőkről, szervezőkről, fotósokról, díjátadókról, masszírozásról, étel-ital kínálatról és sok másról. Előnyben részesítettem azokat a képeket, ahol sokan szerepelnek, így sokan ismerhetik fel magukat. Különösen érdekfeszítők azok a képek, ahol óvodások, gyerekek szerepeltek az első csatafutásokon, akik közben felnőttek lettek. A statisztikai adatokat 10 évig folyamatosan vezettem, és utána is kiegészítettem az újabbakkal. Tíz hónappal ezelőtt indultak az előkészítő munkálatok, de a könyv megírása mellett sok minden mással is kellett foglalkozni, mindez elég húzós munka volt a számomra.

– Hogyan lehet egy ilyen kiadványban a saját személyét és szerepét objektíven elhelyezni, kezelni?

– Jó kérdés, ez valóban nem könnyű. A hulladékégetős könyvemnél is "küszködtem" ezzel egy kicsit, meg itt is. Aki nagyon aktívan vesz részt valamiben és ő ír könyvet róla, az ezt nem tudja kikerülni. Több mindent úgy írtam, hogy „a szervezők”, de ami nagyon hozzám köthető – és ezt tudják is sokan –, ott természetesen magamat kellett megnevezni.

– Kiknek szánja a könyvet, kik alkothatják az olvasótábort?

– Elsősorban azoknak, akik részt vettek a versenyeken, főleg szentgotthárdiaknak és Vas megyeieknek, hiszen onnan jöttek, jönnek a legtöbben. De távolabbról is jönnek szép számmal, így nekik is, sőt osztrákoknak is, vannak benne osztrák futókról, népes csapatokról is képek. Továbbá mindazoknak, akiket érdekel a sport és ez a különleges verseny, ahol kulturális, történelmi elemek is jelen vannak, és már hozzá tartozik Szentgotthárd újkori történelméhez.

– Megfordult-e a fejében a folytatás, vagy a csatafutás más szempontból történő feldolgozása?

– Ezt már mások is kérdezték tőlem. Szép kerek szám a 20 éves évforduló is, de öt év feldolgozása talán túl kevés. A 25-iknél már indokolt lehetne egy második kötet, de addig még sok minden történhet, majd meglátjuk. Ez csak akkor jöhet szóba, ha folytatódik a hagyomány még legalább 10 évig. Reméljük, még ennél is tovább.